Negyed évszázadon túl a San Marinó-i Nagydíj

25 évvel ezelőtt, vagyis 1981-ben rendezték meg az első San Marinó-i Nagydíjat az olaszországi Imolában. A nyitófutamot a brazil Nelson Piquet (Brabham Ford) nyerte meg Patrese és Reutemann előtt. A következő évi összecsapás két okból is emlékezetes marad a nézők számára. Az egyik az volt, hogy a FISA és a FOCA között a vízhűtéses fékek körül kirobbant vita következtében csak 14 autó sorakozott fel a rajtrácsra, míg a másik a két Ferrari versenyző, Didier Pironi-Gilles Villenuve között fellángoló ellentét volt. A francia pilóta az előzetes megállapodásukat felrúgva megelőzte a kanadait, s így megnyerte a viadalt. Villeneuve a visszavágás tényétől feltüzelve a következő Belga Nagydíj időmérő edzésén halálos balesetet szenvedett. 1983-ban a néhai Gilles Villeneuve helyére szerződtetett francia Patrick Tambay aratott érzelmi szempontból fontos győzelmet a Ferrarinak, míg a rákövetkező 3 szezonban a francia Alain Prost (McLaren Tag Porsche) volt az úr. Illetve 1985-ben is ő haladt át elsőként a célvonalon, de mivel a kötelező súlymérésen autója könnyebb volt az előírtnál, ezért diszkvalifikálták, s így Elio de Angelis (Lotus Renault) örülhetett. 1987-ben a 6 évvel korábbi győztes Piquet (Williams Honda) bukott a Tamburello kanyarban, s emiatt nem állt rajthoz a később a csapattársa a brit Nigel Mansell sikerével zárult viadalon. A következő évben a brazil Ayrton Senna és a francia Alain Prost (McLaren-Honda) aratott kettős diadalt, s ezt a teljesítményüket 1989-ben is megismételték, bár akkor nem éppen barátságos hangulatban. Ennek az oka pedig az volt, hogy az előzetes megállapodásuk ellenére Senna a második startnál (A futamot Gerhard Berger (Ferrari) horrorisztikus balesete miatt állították le) megelőzte Prostot, aki így becsapva érezte magát. A következő évben szintén Sennának állt a zászló, de egy felpattanó kő beszorult a kocsi fékjébe, s emiatt az kipördült a pályáról. A versenyt végül az olasz Ricardo Patrese (Williams-Renault) nyerte meg.   Senna (Mclaren Honda) 1991-ben revánsot vett, s csapattársán, Bergeren kívül mindenkit lekörözött az esőáztatta ringen. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a lehetséges ellenfelek már a megmérettetés elején kiestek. A következő esztendőkben a Williams Renault-ok taroltak Mansell-lel és Prosttal a volánjuknál, de ez az autó vitte sírba a Tamburello kanyarban, 1994-ben a korábbi háromszoros győztes Ayrton Sennát is. Az akkor a piros zászlóval félbeszakított, s később újraindított versenyt végül a német Michael Schumacher (Benetton Ford) nyerte meg. A grovei-ak becsületét később a brit Damon Hill (1995 és 96) és a német Heinz-Harald Frentzen (1997) állította vissza, míg a McLaren Mercedesszel a skót David Coulthard is tudott diadalmaskodni 1998-ban. A következő évtől pedig egy valóságos Schumacher-féle (Ferrari) sikersorozat vette kezdetét, amelybe csak az öccse, Ralf (Williams-BMW) tudott beleszólni 2001-ben. Michael tavaly már hetedszer győzhetett volna itt, de ez az elrontott időmérő edzés és Fernando Alonso (Renault) csodálatos védekezései miatt ez a kísérlete meghiúsult. Ez volt röviden a San-Marinó-i Nagydíj első 25 éve, mely után most talán egy újabb 25-ös kezdődik el a szemünk láttára a hétvégén. A legnagyobb kérdés, hogy sikerül e Alonsónak dupláznia, esetleg Schumacher visszatér a csúcsra, vagy talán a Schumachereken és Alonsón kívül a XXI. században ezúttal más is felállhat a dobogó legfelső fokára? Vasárnap négy óra körül kiderül. A San-Marino GP győztesei N Évad Versenyző Csapat/Autó 1 1981  Nelson Piquet Brabham BT49C Ford Cos. 2 1982  Didier Pironi Ferrari 126C2 Ferrari 3 1983  Patrick Tambay Ferrari 126C2B Ferrari 4 1984  Alain Prost McLaren MP4-2 TAG 5 1985  Elio de Angelis Lotus 97T Renault 6 1986  Alain Prost McLaren MP4-2C TAG 7 1987  Nigel Mansell Williams FW11B Honda 8 1988  Ayrton Senna McLaren MP4-4 Honda 9 1989  Ayrton Senna McLaren MP4-5 Honda 10 1990  Riccardo Patrese Williams FW13B Renault 11 1991  Ayrton Senna McLaren MP4-6 Honda 12 1992  Nigel Mansell Williams FW14B Renault 13 1993  Alain Prost Williams FW15C Renault 14 1994  M.Schumacher Benetton B194 Ford Zetec-R 15 1995  Damon Hill Williams FW17 Renault 16 1996  Damon Hill Williams FW18 Renault 17 1997   H-H.Frentzen Williams FW19 Renault 18 1998  David Coulthard McLaren MP4-13 Mercedes 19 1999  M.Schumacher Ferrari F399 Ferrari 20 2000  M.Schumacher Ferrari F1-2000 Ferrari 21 2001  Ralf Schumacher Williams FW23 BMW 22 2002  M.Schumacher Ferrari F2002 Ferrari 23 2003  M.Schumacher Ferrari F2002 Ferrari 24 2004  M.Schumacher Ferrari F2004 Ferrari 25 2005  Fernando Alonso Renault R25 Renault   Az információt köszönjük a formula.hu-nak!